Egy másik világ

Emlékszem, gyerekkoromban a szeptember a nyár végét jelentette, kezdődött az iskola, kezdett hűvösebb lenni, esténként már betakarózott az ember és egyik pillanatról a másikra, megérkezett az ősz. Hullani kezdtek a fák levelei, minden pompás szín kavalkáddá változott szülővárosom körül. Bordó, sárga, barna és még megannyi színű levél repült a szélben, pihent a járdákon, vagy kapaszkodott minden erejével az életet adó fákhoz. Imádtam az őszt. Már hűvös volt, de az ember nem fázott, elég volt egy pulóver és a nap még elég erősen sütött ahhoz, hogy egészen estig az erdőket lehessen járni. Ezután, ahogy idősebbek lettünk, az ősz egyre kevesebb ideig tartott, egyre tovább volt meleg, hőség, olyan volt, mintha a nyár nem akarna távozni, mintha a Föld úgy döntött volna, hogy megáll a forgásban és most egy kicsit még hagyja, hogy szenvedjünk. Egy idő után pedig varázsütésre tél lett. Hirtelen csontig hatoló hideg uralkodott, a nap fényét folyamatosan felhők takarták, amikből jó ideig csak eső esett, ami minden éjjel lefagyott, napközben pedig felolvadt. A hó megérkezése szinte óramű pontosságú volt, amég gyerek voltam. December elején legtöbbször, már hó-csatákat vívtunk és ez is hasonló módon felborult. Voltak telek, amikor egyáltalán nem láttunk havat, máskor pedig hónapokon keresztül zuhogott. Az emberek azt mondták a globális felmelegedés lesz a vesztünk, ettől nagyobb igazságot sosem mondott még tudós, de senki sem számított arra, hogy nem a forróság lesz a gyilkosunk.

A kijárási tilalom szirénái már jó tíz perce süvítenek, mikor belépsz az ajtón. A lakás száraz, rideg, alig várod, hogy befűthesd a szobát. Ebben a hónapban összejött a pénz, így nem csak étel, de fűtés, sőt még meleg víz is van itthon. Nem könnyű úgy dolgozni és pénzt keresni, ha az ember nem tudja elhagyni a lakását. Talán a mostani előrelépés segít majd ebben, a hétvégén sikerült elő túrnod a lomok közül a régi számítógéped és laptopod. Hosszú ideje nem voltak használva és az is meg lehet, hogy egyik sem indul, de ha még is, akkor abban a szerencsés helyzetben leszel, hogy itthon is tudsz dolgozni és ezzel pénzt keresni. Így talán ki tudod majd sajtolni minden hónapban a kiadásokat és végre a betegségek is elkerülnek. Még is csak megérte elrejteni a gépeket a razziák során. Olyan régen történtek és mintha csak tegnap lett volna.
A globális felmelegedés miatt az emberek elkezdtek hullani. Egy ideig senkit sem mozgatott az ügy kisebb Földvédő, „zöld” és egyéb, no name egyesületeken kívül. Amikor azonban az elhalálozások száma egyre csak növekedni kezdett a nagyvállalatok rájöttek, hogy ha nem tesznek semmit, nem lesz kiből élniük, nem lesz ember, akiket kisajtolhatnak, mint munkaerő vagy vásárló erő. Összefogásukból megszületett a Cool head – Cool Earth konzorcium, ami fő céljául a Föld ökoszisztémájának helyreállítását tűzte ki. Visszafogták a műanyag, papír és gumitermeléseket, a káros anyag kibocsájtások mutatószámai drasztikus esésnek indultak. Mindenki elkezdett fellélegezni, ekkor kezdődtek meg a razziák, minden elérhető, működő képes számítógépet át kellet adni a konzorcium részére, hogy a vállalat hatékonyságát fent tudják tartani. Gondoltuk mi.

A nagy terv az volt, hogy egy szuper számítógépet építenek, amihez rengeteg erőforrásra volt szükségük, a számítógép segítségével pedig hatalmas vulkán méretű kürtőkkel hűteni kezdik a Föld atmoszféráját. Ez egészen addig működött is, ameddig az egyik tudósuk úgy nem döntött, hogy ő most kicsit megőrül. A fickó nem bírta a nyomást, hogy rajta áll a bolygó népességének túlélése, így először kinyírta az egész csapatát, majd mielőtt végzett magával, teljhatalmat adott V.E.R.O.N.I.K.A.-nak. V.E.R.O.N.I.K.A. volt A gép Ventilation for Earth Reconstruction Of Negation In Climate Advancements. Ekkor szabadult el a jeges pokol, ami a történtek óta az egész világon uralkodik. Vera úgy látta jónak, ha egy teljes tisztítást hajt végre egy második jégkorszak képében és majdnem egy éven keresztül folyamatosan mentek a hűtő kürtők. Az embereket menhelyekre költöztették és számtalanszor próbáltak bejutni Vera vezérlőjébe, de lévén számítógép, az egész komplexum irányítása a „kezében volt”. Végül egy elektromágneses impulzussal iktatták ki Verát, annak ellenére, hogy ezután sosem lehet már újraindítani a rendszert. A bolygó elég közel került egy totális pusztulási forgatókönyvhöz, amiben a Föld magja is kihűlt volna.
Vera deaktiválásával a kürtők is kikapcsoltak, de az óvóhelyek még majd két évig nem engedték ki az embereket. Élhetetlen volt a felszín. Hatalmas jégviharokkal és használhatatlan romokkal mindenfelé. Ennek lassan több mint tizenöt éve és még így is minden este kijárási tilalom lép életbe, hiszen a naplemente utáni időszakban mínusz hetven, nyolcvan fokok uralkodnak, még a városokban is. A szirénák harminc percig jeleznek kivétel nélkül minden este, ebben a fél órában, ha nem érsz haza, lehet, hogy soha többé nem térsz vissza a lakásodba. A természetes kiválasztódás szakasza nagyon jól működött a felszín visszafoglalása utáni pár hónapban. A kemény fiúk, akik nem hitték el a hatóságok figyelmeztetéseit átverésre és megfélemlítésre, meg agymosásra hivatkozva, mind egytől egyig megfagytak az első napokban. Szívtelenül hangzik, de az így is véges ellátmányok, legalább kevesebb túlélő felé lettek elosztva. Majd szép lassan visszatért minden a megszokott kerékvágásba. Az emberek dolgozni kezdtek, vásárolni, eladni, termelni és úgy nézett ki, hogy a kijárási tilalommal is együtt tudunk élni. Nem vagyunk valami jól alkalmazkodó faj, de a létfenntartáshoz azért értünk. Legalább is tudjuk, mit kell tennünk, ha élni akarunk és ezt akarod Te is. Élni. Szóval itt az ideje felizzítani a kicsikéket és kiderül, hogy csak egy jó hónap volt ebben az évben, vagy ez még csak a kezdet!