Mat első útja a helyi rendőrségre vezet, legalább a kapitánnyal tudatnia kell, hogy a városban van és nyomozást végez egy eltűnt rendőr ügyében. A kapitányság épülete, mintha a múlt századból teleportált volna a város szélére, omladozó vakolat, régi, foltozott téglafalak és a nyolcvanas évek leírhatatlan, még is semmi mással össze nem téveszthető illata lengi be. Két ódon faajtó nyílik az utcafrontról az előtérre, melynek közepén egyes egyedül a recepciós pult áll, mögötte egy idősödő rendőrtiszttel.
- Miben segíthetek? - kérdezi az öreg hekus
- Jó napot kívánok! Mathew Lazarow nyomozó vagyok, a rendőrfőkapitányt keresem. Nem számít rám, azt hiszem, még nem is tudja, hogy a városban vagyok.
- Egy darabig várnia kell Fiam, a főkapitányt körülbelül reggel nyolctól helyszínen van.
- Megmondaná, hogy hol találom, igazán csak jelezni szeretném, hogy itt vagyok.
- Mennyire ismeri a várost?
- Itt nőttem fel, eléggé ismerős vagyok a környéken.
- Ebben az esetben a régi sportcsarnokon túl, ahol az erdő felé kanyarodik az út, ott fogja találni a főnököt.
- Igazán köszönöm a segítségét. - mondja Mat és ezzel egy időben már sarkon is fordul, hogy minél előbb elhagyhassa az épületet.
Eddig észre sem vette, de mióta bejött egyre nyomasztóbb és kellemetlenebb érzés kerítette hatalmába. Mint amikor egy klausztrofóbiás beszorul a liftbe. A falak közelednek, fogy a levegő és az ember azt várja, hogy mikor jön el érte végre a szenvedéstől megszabadító kaszás. A helyszínre érve három rendőrautó állja el az erdő irányába vezető földutat a kelletlen bámészkodóktól. Az egyik kocsiban egy járőr ül, és éppen újságot olvas. Mat odalép az autóhoz és bekopog az ablakon az anyósülés felől.
- Mit akar? - böki oda a járőr
- Üdvözlöm, a rendőrfőkapitányt keresem, Mathew Lazarow nyo....
- Nincs interjú, takarodjon innen pióca.
- Azt hiszem félreértett, nyomozó vagyok.
- Ó valóban? - néz fel a rendőr az újságból gyanakvóan - Mégis miféle nyomozó az, akit még sosem láttam az őrsön?
- Lehet, hogy meglepő lesz, de talán nem ebben a városban dolgozó nyomozó? - Mat hangjában cseppet sem leplezett szarkazmus érezhető és szinte csípi a nyelvét, mikor kiejti a mondatot a száján.
- Nos, Mr. Okos tojás, a főnök senkit sem akar a helyszínen látni, aki nem az ő embere, úgyhogy battyogjon szépen vissza az autójához és várja meg őt az őrsön.
Mat épp valami nyakatekert válaszra nyitja a száját, mikor az erdő felől egy öblös férfihang érkezik.
- HAGYJA BÉKÉN AZ EMBEREMET! A sajtóval is közölni fogunk mindent idejében!
A kapitány az, magas körülbelül két méteres ember, magasságához száz-száztíz kiló párosul. Hosszú barna nadrágot és rövid ujjú inget visel, oldalán szolgálati fegyverével, kezében pedig zseblámpával lépked lefelé az enyhe lejtőn.
- Uram, én ebben biztos vagyok, - kiáltja vissza Mat - de én nyomozó vagyok, és épp Önt keresem!
- Nocsak-nocsak, egy ismeretlen nyomozó a városomban. Abban biztos vagyok, hogy már most jobb munkát végez, mint az én semmirekellő embereim, hiszen engem megtalált. - Ekkor végre odaér Mat mellé és szinte fölé tornyosul, kezét felemeli és megragadja Mat levegőben tartott, kézfogásra váró jobb kezét. Olyan erős a szorítása, mint egy csőkulcsé, amit épp most feszítenek rá egy vízvezetékre, hogy meghúzzák azt.
- Örülök, hogy megismerhetem, Harper őrnagy vagyok.
- Részemről az öröm Uram, Mathew Lazarow nyomozó vagyok Pale-ből.
- Miben segíthetek Nyomozó? Csak nem Ön is a gyilkosságok nyomában érkezett ide?
- Nos Uram, sajnos amiért a városba érkeztem szigorúan bizalmas. Ellenben gyilkosságok... - Hallgat el Mat várva, hogy valami apró morzsát hintsen neki a főkapitány.
- Ebben az esetben a mi nyomozásunk is szigorúan bizalmas és ne is lássam szimatolni a környéken. Én nem ütöm az orrom az Ön dolgába és Maga se üsse az orrát a miénkbe.
Ezzel Harper főkapitány hátat is fordít Matnek és elindul az autója felé.
- Még valami Lazarow nyomozó - kiált ki autója ablakán - tartsa távol magát a bajtól a városban. Hiába rendőr, ha valami balhéba keveredik, lecsukatom hezitálás nélkül!
- Igen Uram, köszönöm a jó tanácsot Uram! - mosolyog vissza Mat.
Csak egy pár perc telik el miután a kapitány elhajt az autójával és két helyszínelő jön le az erdőből egy fekete hullazsákot cipelve. A zsákból valami fekete olajszerű folyadék csöpög végig a földútra és a betonra is. Mat megvárja a közeli parkolóban, hogy az összes helyszínelő elhagyja a terepet és közelebbről is szemügyre veszi a folyadékot az úton. Az anyag pontosan az, amire gondolt és amitől tartott. Szinte futva indul vissza a kocsijához és a vezető ülésbe huppanva egy rövid üzenetet küld telefonjáról.
„A Szentségtelen visszatért!”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.