A kávé illata

A folyosó visszhangzik a lépteid súlyától, lassan, de biztosan haladsz a kanyarig. Amint megállsz, a levegőt a hajó alig hallható, mély, folyamatos zúgása telíti meg, szinte megfagy a vér az ereidben a hirtelen rád törő csendtől.

Eddig fel sem tűnt, mennyire nyomasztó, hogy semmi és senki más hangját nem hallani. A folyosó éles kanyarral ér véget, a sarkon előre hajolsz és kinézel, hátha meglátsz bármit is. Az egyetlen dolog, ami a kanyar után vár rád egy kis kör alakú zsilip ajtó, körülbelül akkora, hogy egyszerre két ember kényelmesen ki, és be tudjon rajta menni. Természetesen az ajtó melletti falon a záró konzol pirosan világít, ezek szerint még senki nem járt a szobád felé, bár protokolli előírás, hogy az első ébredő a felcser kell, hogy legyen, így képes felügyelni a többi utazó biztonságos és gondtalan visszatérését a valóságba. Ez az első küldetésed ezen a hajón, és ha összesen egy órát voltál ébren rajta eddig, ezért a PDA-don található térképre pillantasz.
Az ajtó túloldalán, balra az első átjárón túl található az egészségügyi központ, tovább egyenesen pedig a kantin és a legénység többi tagjának szobái. Úgy döntesz, először a kantint látogatod meg és veszel magadhoz egy kis energiát. A kulcsot a zárhoz emeled és az barátságos kis pittyenéssel jelzi, hogy szabad az út. A zsilip ajtó felszisszen, és átlósan szétcsúszik a két fele, a folyosó a térképnek megfelelően folytatódik a túloldalán, már kivilágítva. Bár a narancssárga csík az eü.-központ felé irányít, figyelmen kívül hagyod és besétálsz a kantinba. Az egyik kezelő panelhez lépsz és lekérsz a rendszerből két protein szeletet és egy frissen főzött nagy bögre kávét. A főtt kávé illata egy másodperc alatt megtelíti a kantin levegőjét, végre otthonosan érzed magad. Zsebre vágod a két szeletet és a bögréddel a kezedben elindulsz a munkaállomásod felé. Kinyitod az ajtót és leülsz az ágyadhoz hasonlóan szintetikus habból készült ülésbe. Az asztalodon egy álló csatlakozó várja, hogy rácsatlakoztasd a PDA-t.
A rendszerre csatlakoztatott asszisztens azonnal szinkronizálásba kezd, minden adatot lekér az utazókról. Még mindenki alszik, senki sem kapta meg az ébresztő jelet, csak Te. Végig nézed az életjeleket, minden rendben, így neki kezdesz az ébresztő fázisnak. A kapitány rendszerét húzod magad elé a hatalmas, asztalnak álcázott érintő képernyőn. Rányomsz az ébresztés gombra, minek köszönhetően egy élő videó képe jelenik meg hologramként az asztal fölé vetítve. A képen a kapitány kabinja látszik, már fényárban úszva. Középen az ágy, mellette jobbra a szekrény, balra pedig egy jókora tölgyfa-asztal, az asztalon pedig (valószínűleg) a küldetésetek összefoglaló dokumentumai. Annyira belemerülsz a kávé kortyolgatásába, hogy alig veszed észre, mikor a kapitány felül az ágyán. A kamerába néz és int egyet, tudja, hogy itt vagy és figyeled, tudja, hiszen tudnia kell. Finom mosollyal az arcodon biccentesz egyet, nem minta ő látna Téged, inkább csak jó modorból teszed.

A kapitány ébren, jöhetnek a többiek, az érintő panel gombjait végignyomkodva, mindenkit visszahozol a hideg űrben evickélő űrhajótok gyomrába.