M.E.M.

2015. 07.14.

A legfontosabb, Minden Ember Manipulálható!! Még az is aki, azt állítja, magáról, hogy semmilyen körülmények között nem lehet megvezetni. DE meglehet, csak tudni kell, hogyan tegyük. Legyen is az irányelvünk ez M.E.M.! Valószínű, hogy mire a mondandóm végére érek. Azt sem fogják elhinni, hogy köszönök, de ez így van rendjén.

Az egész történet egy borongós novemberi napon kezdődött. Akkor ismertem meg ezt a nyakkendős jól öltözött férfit, nevezzük csak „Valakinek” egyelőre. Nos a „Valaki” ráébresztett hosszas beszélgetés után hogy az ember jóindulatból és szívességből nem tehet semmit. Ha valamit úgy cselekszünk, hogy nem várunk cserébe semmit, csak az időnket pocsékoljuk, pedig az IDŐ PÉNZ! Főleg a mi szakmánkban. Per pillanat személyi tanácsadó a munkám, de…sok mindennel foglalkoztam már. „Valaki” buzdított a legelső változásra is, pedig még nem is ismertük egymást. Legelső állásom egy építőiparban volt, mint fizikai munkás, én akartam úgy, fiatal voltam és tapasztalatot akartam a kemény kétkezi munkából. Tetszett, de kedves mentorom szavaival élve „Nem mindegy, hogy az ember dolgozik, vagy dolgoztat” én pedig, dolgoztatni akartam. Mindennél jobban vonzott a hatalom, az irányítás és a felső tízezer élete. Nem volt egy rossz gyerekkorom, mielőtt bárki erre vetne. Nem szűkölködtünk, nem voltak nagy anyagi problémáink, sem széthullott, csonka család. Semmi ilyesmi! Elkezdtem tanulni, bár későn, de szerencsém volt, hiszen egyetemre mehettem nyelvvizsgáim lettek és diplomám, de mégis elkerült a siker. Évekig…közben marketing és média cégek foglalkoztattak., grafikai és fotós munkáim voltak, eladtam magam húsz-harminc helyre bármilyen előképzettség nélkül. Relatíve semmi közöm nem volt a munkához. Teljesen más végzettségem van. Az internet olyan, mint egy nagy szabad egyetem, bármit megtanulhatunk se perc alatt. Még mindig nem ismertem „Valakit” pedig szinte mindent az ő akaratából követtem el. Ez akkor derült ki számomra is, amikor előjött az az ominózus novemberi nap.

Akkoriban egy média cégnél dolgoztam, mint koordinátor, és este egy pohár sör mellett elmélkedtem a kedvenc báromban. Ekkor jelent meg Ő, „Valaki”. Frissen borotvált, jól öltözött és penge modorú volt, mint mindig, mellém ült a bárpulthoz. –Nincs is jobb, mint a nap végén lazítani ugye?  – Kezdte a beszélgetést. Semmi kedvem nem volt leállni bárkivel is társalogni…de nem lehettem bunkó. – Az embernek valamikor ki kell engednie a gőzt… - válaszoltam tetettet kedéllyel és mosollyal. – Elnézést, ha megzavartam, már itt sem vagyok – szedte a holmiját „Valaki”.  –Dehogy, ugyan… Én kérek elnézést, nem akartam megbántani, maradjon csak.-
Visszaült és beszélgetni kezdtünk, jól menő üzletember volt kiterjedt ismeretséggel, mégis ebben a bárban látta a lehetőséget azon az estén. Jól tette! Körülbelül egy órán át beszélgettünk, míg végül elköszönt, mielőtt elment egyeztettünk egy sörözést másnapra is. Érdekes mondanivalója volt és egyetértettem vele, hiányolta az igazi hamisítatlan jó modort az emberekből és a FÉRFIAKBÓL még inkább. Bemutatkozott a találkozásunk pillanatában, ám a név memóriám a 0-val egyenlő. Csoda, hogy a rokonaim nevét tudom. „Valaki” szinte a mindennapjaim részévé vált, egyre többet beszélgettünk, egyre mélyebb témákról és nem meglepő módon egyezett a véleményünk. Egy nap arra lettem figyelmes, hogy „Valaki” úgy magyaráz nekem, mintha ismét az egyetemen lennénk és ő tanítana. Viselkedni, a gesztusokkal, mozdulatokkal konkrét érzelmeket kifejezni és nem utolsó sorban trükközni.

Emlékeznek még az irányelvünkre?? M.E.M.? Ez volt az első lecke, amit „Valaki” a fejembe vert, nincs ember, akit ne vezethetnénk az orránál fogva. Annyira tetszett a koncepció, hogy úgy éreztem ki kell próbálnom a főnökömön. Köztudottan dörzsölt ember volt, csak az érdekelte, hogy minden az ő szájíze szerint történjen. A sztori zanzásítva….kirúgott… Tapasztalatlan voltam és szinte a második mondatom után lebuktam. Igen szorosan csatlakozik a M.E.M, a hazugsághoz. Kisebb-nagyobb hazugságra szükség van, hogy az ember profi legyen. Saját hibáinkból tanulunk, nos én megtanultam egy életre. Munkanélküli voltam és hirtelen nem találtam a helyem a világban. „Valaki” nem hagyott hanyatlani, maga mellé vett asszisztensnek, hogy az ügyes bajos dolgait intézzem. De legalább dolgoztam. Egy hajnalban „Valaki” hívása ébresztett, ködösen fogalmazott és hat órára a reptérre rendelt. Furcsa volt, mert általában nem kezdtük a napot tíz óra előtt, de a főnök parancsa az első. Nem volt véletlen a korai találkozó, „Valaki” kedves barátja Barikád várt minket a reptéren.

„Valaki” magángépén utaztunk, hogy délután már Afganisztánban vegyük át a felszerelésünk, és megkapjuk az elengedhetetlen kiképzésünket. Harcolni vitt magával. – Az ember akkor értékeli az életét igazán, ha bármikor elvehetik azt tőle! – ezt ordította a fülembe a lőtéren. – Ma még éles bevetésre is bemegyünk, a magánhadseregemmel.-  Én már ekkor fostam, mint egy galamb. Ismét zöldfülű voltam, három helyen meglőttek aznap, de egy sem volt halálos seb. Viszont elkezdtem imádni az életem. Hazatérve úgy dolgoztam, mint még soha előtte, 110% erőbedobással és ez tetszett „Valakinek”.

Minden cselekedete, mondata, azt a célt szolgálta, hogy én jobb legyek. Percről-percre egyre csak tanultam tőle. – Az egyik legfontosabb dolog, – mondta mindig, - hogy hidd el amit mondasz.  Ha te nem hiszed el, más sem fogja; ha elhiszed, már a magabiztosságod elad. - Ezt az ominózus mondatot ismételte egy esti találkozásunk során is.  – Látod azt az ürgét az utca másik oldalán? Öltöny, nyakkendő és telefonál, feldúlt, ilyenkor már nem munka lehet, tuti biztos, hogy magánélet. – mondta. – Gyere, próbáljuk ki, hogy mit tanultál….. – átsiettünk a túloldalra, természetesen dudaszó és ordítozás kíséretében. Közelebb érve hallottuk, hogy a fickó vitatkozik, sőt veszekedett. Megálltunk egy közeli kirakatnál, hogy halljuk a beszélgetést. – TE nem érted….igyekeznék haza vacsorára, a főnököm a nyakamon és TE egész nap zaklatsz…. – „Valaki” rám nézett. – Itt a te időd, párkapcsolati tanácsadó vagy, add meg a számom és egy időpontot 12:00 és 14:00 között. Használj egy nevet, de ne felejtsd el! – A férfi idegesen kinyomta a beszélgetést, amikor odaléptem hozzá. – Mit akar? – förmedt rám. –Jó estét uram, elnézést, de a kollégámmal akaratlanul is hallottuk a beszélgetést, Martin King vagyok, tanácsadó….- Hagyjon engem békén jó ember. – vágott közbe. - *Khm*… a telefonszámom a címem és egy időpont szerepel a papíron, várjuk holnap. – ezzel ott is hagytam.
A férfi értetlenül pislogott és ebben a pillanatban újra megszólalt a telefonja. Láttam, hogy zsebre teszi a papírt és folytatja nemrég félbeszakadt veszekedést. – Szép volt. – mosolygott „Valaki”- felkeltetted a kíváncsiságát, nem dobta el a papírt. Ha nem jön el holnap az már fél siker. – És mi van, ha eljön? – kérdeztem –