Drága Öcsém, Ulzhug!
Remélem el ér Hozzád levelem és soraimat olvasva felpezsdül a Te véred is a kaland iránt, mint már oly’ sokunknak a Khenon-házból. Daretoria földjéről írok Neked, a tengeren túlról. Tudom nagyon rég nem hallottál felőlem, legalább is személyesen biztosan. Évek teltek el, mióta találkoztunk és akkor is csak átutazóban voltam. Az a bizonyos boszorkány Télzugban egy lavinát indított meg. Rengetegen kérték a segítségem, volt, akin tudtam segíteni, volt ahol már csak a holtak eltakarításában segédkeztem. Oly szörnyűségeket láttam a saját szemeimmel, amik más embereknek csak az álmait kísértik. Nekem az egész életem rémálom lett általuk. Minden fikció, minden mese és rémtörténet igaz. Tényleg léteznek szörnyek és szavakkal leírhatatlan lények. Teremtmények, melyek neve emberek számára érthetetlen és felsőbb hatalmak, amik saját szórakoztatásukra őrítenek meg és tesznek zsenivé embereket. Bele fáradtam a vadászatba és egy utódra van szükségem. Mivel saját sarj nem adatott meg számomra Neked és minden testvérednek is megküldöm ezt a levelet. Remélem, valaki jelentkezik, hogy átvegye a stafétát és tisztán tartsa Kaennoniát és még sok más országot a rémségektől. Találkozz velem a Halovány Városban, itt töltök egy pár hetet, nincs túl messze Kaennonia partjaitól, és ha az egyik röphajódon jössz, talán csak 1-2 napnyi út az egész. Ha nem találsz itt, kérlek, gyere utánam Viharfokra.
Üdvözlettel,
Khenon "A Vadász" Iskhariak nagybátyád
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.