A leghosszabb éjszaka

Lassan egy hete lehettek úton. Egy bizonyos nyomot követtek, Bob „A mészáros” Baker nyomait, akit több államban köröztek. Két farm ott élő és dolgozó embereinek és egy kis város teljes lakosságának halála szárad a lelkén. Semmertonék nem a vérdíj vagy az elkövetett rémségei miatt eredtek a nyomába, ő volt az első konkrét célpont, akit a Társaságtól kaptak. Már lassan fél éve vadászok voltak és bár kisebb megbízások mindig akadtak, egyik sem volt túl megterhelő a fivéreknek. Fertőzöttek, akik családjuk húsát tépték volna, megvadult és elragadott háziállatok, bolyongó kísértetek, akik nem találtak megnyugvást az elmúlásban. Kisebb-nagyobb kocsmai verekedések mindig akadtak és Jack és Ernie minden alkalommal győztesként került ki ezekből a helyzetekből. Lassan megszokták, hogy nem jár köszönet az elvégzett munkáért és, hogy a legtöbb helyen őket okolták a gonosz dolgok megjelenéséért.

Baker körülbelül egy nap előnnyel járhatott előttük, bár próbáltak szinte folyamatosan úton lenni, figyelmen kívül hagyva, hogy épp nappal vagy éjszaka van. Néha meg kellett állniuk, pihentetni lovaikat és saját magukat is. A leghosszabb éjszaka egy mocsaras vidéken érte őket, miután tábort vertek és leszállt az éj sötétje Jack kezdte az őrséget. Felváltva aludták végig a pihenő éjszakákat, így legalább mind a kettejük tudott egy pár órát nyugodtan szunnyadni. Halk, távoli hang törte meg az éjszaka csendjét. Egy nő hangja.

Nevet.

Ez nem a szokásos virgonc női kacaj, ez valami teljesen más, hisztérikus, néha már inkább őrült gagyogásba átcsapó hahotázás. A hangtól végig fut Jack hátán a hideg, Ernie meg sem mozdul, csak tőle szokatlan módon szinte alig hallható suttogással kérdezi testvérét.

- Te is hallod ezt Testvér?

- Igen. – válaszol Jack kurtán – Mi lehet ez? Banshee, vagy rikoltó? – Az elmúlt fél év alatt rengeteget tanultak a láthatatlan világról és rengeteg istentelen teremtményt láttak élve és holtan.

- Ez nem, ilyet még nem hallottunk, ez valami teljesen más, szerintem ez egy Őrült. – Az őrült volt az egyetlen szó, ami igazán ezekre a szörnyekre ráillett. Hangjuk és viselkedésük legtöbbször nem volt túl feltűnő vagy idegen, teljesen addig, amíg az ember elég közel nem került hozzájuk. Abban a pillanatban veszett vadkutyaként vetették magukat szerencsétlen áldozatukra és tépték, harapták ahol csak érték, még szegény pára ki nem lehelte lelkét. – Emlékszel a missipeg-i gyilkosra, azt hittük az egy Őrült és a Társaság is félt, hogy járványt indíthat, aztán kiderült, hogy valóban őrült, de csak, mint ahogy mindenki képes megőrülni. Sosem hallottam még ilyen vérfagyasztó nevetést.

Közben a hang egyre közeledett feléjük, Jack lassan és a lehető leghalkabban kioltotta a tábortüzüket. Ott ültek az éjszaka közepén egy mocsár kellős közepén, fák takarták a hold segítő fényét és lovaik is egyre ingerültebbek. Halk, csoszogó léptek közelednek feléjük, rengeteg csoszogó, bukdácsoló lépés. Ebben a pillanatban döntenek úgy, hogy jobb azonnal útnak indulni, a lehető leghalkabban, nem lenne ésszerű magukra haragítani egy Őrültet, egy korom sötét erdő közepén. Ernie a lovához közeledve erős vérszagot érez és megdermed, három Őrült áll a lova mellett, észre sem vették őket eddig, és az Őrültek sem vették még észre a Semmerton fivéreket. Az egyik szörny nekicsoszog a lónak és azonnal elkezdi marcangolni, a ló felnyerít fájdalmában és ekkor a másik két vérszomjas tébolyult is nekiesik. Jack lova ugrálva próbálja kiszabadítani magát kengyeléből sikertelenül. A nevető női hang már sikítva közeledik a nyerítő, köhögő, prüszkölő lovak felé, hozva magával még egy fél tucat Őrültet. Jack és Ernie próbálnak halkan, óvatosan eltűnni a sötétben, lovaik menthetetlenek és most már csak saját életükért felelnek.

- Ez egy egész horda Öcskös, – mondja Jack – el kell tűnnünk innen a picsába, de nagyon gyorsan.

Lassan kihátrálnak a lakoma környezetéből és menekülőre fogják. A sötétben Jack nekiszalad egy fának és lepattanva róla meglök valamit, ami a lökés hatására eldől. Egy vakon bolyongó Őrült az, a földre érkezvén túlvilági hangon kezd üvölteni és visítozni, felhívva a horda figyelmét a friss hús helyére. Megindulnak. A sötétben csak a rengeteg talp tompa puffanását és a láp talajának vizes loccsanását hallani, ahogy közelednek feléjük. Futva menekülnek, még egy közeli, lerohadt épülethez nem érnek. Ernie ér az ajtóhoz elsőnek és hatalmas erővel löki be, Jack utána vetődik és mindketten vállukat az ajtónak vetve zárják azt vissza. Eltorlaszolva azt mindennel, ami a kezük ügyébe esik.

Lassan felocsúdva a menekülésből orrukat és gyomrukat rothadó hús szaga kezdi facsarni, körbenézve mindenhol véres húskupacok, emberi és állati maradványok vannak szétszórva. A plafonból láncos kampókon marhák, disznók és emberek tetemei bomlanak, a bűz elviselhetetlen. Ernie a falnak támaszkodva kipakol mindent, amit aznap megevett és csak ekkor veszik észre, hogy a falakra vérrel ősi rúnák vannak festve. Néhol mélyen a fába karcolva, néhol ügyetlenül festve, de az egész mészárszék inkább hasonlít egy imahelyre, mint húscsarnokra. A felső emeletről mozgást hallanak, így lassan és a lehetőségekhez mérten halkan felfelé veszik az irányt. Megkönnyíti lépteik zajának elnyomását, hogy időközben a horda utolérte őket és minden fronton ostromolni kezdték a vesztőhely falait. Közeledve az emelethez félhalk korholást hallanak.

- Mi az isten?!? Hogy került ide ez a sok mocskos hulla? Miért nem tudják az embert nyugodtan vacsorázni?! – szól a hang – Nem is értem, hisz adtam nekik egy követhető hangot, még ráadásul látványra sem volt utolsó a nő… Miért kell abba a kézbe harapni, ami enni ad?! – Ekkor pillantják meg a hang gazdáját Bob „A mészáros” Bakert. Baker egy a lábán alig álló asztalnál ül és egy hatalmas tányérról zabál nyers és félig sült húsdarabokat. A Semmerton fiúk tovább nem rejtve ottlétüket fellépnek a tetőtér gyertyákkal megvilágított helységébe, Baker hátrahőköl, nem számított vendégekre és az Őrültek lenti robaja teljesen elnyomta a fivérek érkeztének neszeit.

- Bob Baker, a Társaság által felruházott hatalmamnál fogva – kezdi szokásos monológját Ernie – le van tartóztatva, tartsa jól látható helyen a kezeit. A mészáros egy szempillantás alatt Ernie és Jack előtt terem, Jacket torkon ragadja, Erniet pedig hasba szúrná villájával, de a pecsétje védelmező ereje nem elgörbíti a hegyes tárgyat.

 - Jack levegőért kapkodva kérdezi - Ember, nem zavar Téged ez a szag?

 - Baker: Milyen szag? Én nem érzek semmit! – válaszol dagadt pofájával vigyorogva Baker. Ernie ezt a pillanatnyi elterelést kihasználva gyűrűs kezével egy irdatlan ütést mér Baker arcára, amitől az hátra tántorodik és lerepül az orra. Jack a földre esik, de már nyúl is pisztolyáért és tokjából kirántva hármat belelő Bakerbe. A mészáros továbbra is vigyorog és szinte azonnal begyógyulnak testén a golyó ütötte sebek. – Nem is gondoltam volna, hogy a Társaság két ilyen zöldfülűt küld a nyomomba. Hihetetlen, hogy az évek során mennyire felhígult a vadászok tábora. Ha egy kicsit készültetek volna Fiúk, tudnátok, hogy lőfegyver engem nem sebezhet! – Baker arcáról és egész testéről elkezd leolvadni az emberi bőr álca, vörösen izzó, csontkemény bőr látszik a helyén, vastag, kitinpáncél-szerű borítás. Fején soktucat szem nyílik a fivérek félelmét fürkészve és ezzel felveszi valódi, démoni alakját A Mészáros.