A Semmerton fivérek

Jack Semmerton egy pisztolyhős volt a maga korában. A vadnyugaton csak „Simlis” Jack Semmertonként ismerték bár sosem került semmilyen összetűzésbe a sheriff hivatalával. Mára megöregedett, nem külsőleg, külsejéből ítélve az ember azt mondaná, olyan hatvan körül járhat az öreg, szakállas, kalapos férfi, pedig – ahogy ő mondja – negyvennégy és egynegyed éves, annak ellenére, hogy 1869-ben született. A lelke öregedett meg, ez nem is csoda, annyi mindenen ment keresztül az elmúlt, több mint száznegyven évben. 1910-ben vadásznak álltak fivérével Ernievel. Ernie „Birkalelkű” Semmerton – Isten nyugosztalja – nagyszerű fickó volt, családdal és rendes munkával. Amikor Jack bejelentette neki, hogy vadásznak áll, Ernie habozás nélkül közölte, hogy vele tart. Jack reménykedett is benne, hogy így lesz, tudta, hogy öccsénél jobb partnere soha sehol nem akadna. Meg sem próbálta lebeszélni róla öccsét, tudta, hogy ha Ernie valamit eldöntött, semmi értelme megpróbálni megtéríteni. Kétnapi járóföldre volt tőlük a legközelebbi irodája a Társaságnak. Először a beavatás, azután a kaland, mondogatták egymásnak. Így indultak anno útnak a Semmerton fivérek Louisiana mocsarai felé.

Vadásznak lenni dicsőség és őrültség egyszerre, csak azok állnak be közéjük, akiknek nincs vesztenivalójuk és felkészültek egy örökkévalóságon át tartó háborúra. Amint az embert beavatják és vadász lesz, kettő dolgot kap, egy áldást, amely megvédi elméje épségét az élete következő szakaszától és egy pecsétet. A pecsét lehet bármilyen tárgy, amelyet a Társaság mágusai és papjai kezelnek. Fekete mágia, az ember fia-borja jobb, ha távol tartja magát tőle amennyire csak lehet. Semmertonék két hozzájuk tökéletesen illeszkedő pecsétet kaptak.

Ernie egy hatalmas pecsétgyűrűt, amely csak nagyujjára volt jó, így mindig bőrkesztyűjén kívül viselte, amely kitöltötte a gyűrű és középső ujja közötti szakadékot, így tökéletesen passzolt a kezére. Birkalelkű tizenéves korában pusztakezű bokszolóként rengeteget bunyózott, természetesen illegálisan. Nem volt túl nagy ember, de a jobb horga akár egy grizzly-t is megfektetett volna. A meccsek általában késő este kerültek megrendezésre a közeli bánya bejáratánál, ahol a munkások és érdeklődők a legfurcsább, kezük ügyébe eső dolgokból csináltak ringet, ásók voltak a sarkakban és ezek közé kötelet feszítettek ki. Az egyik ilyen éjszakai kiruccanásra megérkeztek a sheriff és emberei, mindenki hanyatt-homlok menekülni kezdett, de többek közt a két Semmerton fiút is begyűjtötték. Jack ekkor szerezte a Simlis becenevet, a jelvény embereit úgy megvezette egy történettel, hogy takarókat, szállást és még egy-egy bögre forró kakaót is kaptak fivérével. Hogy mivel sikerült ezt elérnie, soha, senkinek nem mesélte el, még Ernienek sem.

Ha már úgy is Jackről beszélünk, az ő pecsétje egy pici, ezüst kereszt lett, épp akkora, hogy az ember bármikor, bárhol elhagyhatja. Így Jack olyan helyre tette, ahol biztosan mindig nála van, és ha az ég a földdel összeér, akkor sem hagyhatja el, a tárcájába. Mielőtt Simlis lett papnak tanult, nem is ment neki rosszul. Egy nap azonban banditák törtek a városukra és annak a kápolnának az ajtaját próbálták betörni a kincseikért, ahol Jack is tanult. Mire a hír hozzájuk jutott, a banditák már bent is lehettek a szent épületben. Jack lóhalálában futott, kezében apja hatlövetűjével és érezte, ahogy a düh elönti a lelkét és mellkasában égető, pokoli tüzet lobbant. A kápolnához érve látta, hogy a martalócok már pakolnak kifelé, gyertyatartók, gyertyák, kelmék és kupák mindenfelé. Az első két hullát a bejárat két oldalán hagyta maga mögött, belépett a kápolnába és azzal a lendülettel lőtte agyon az ajtón belül, neki háttal álló három banditát. A behatolók vezetője épp azon erőlködött, hogy a keresztről valahogy leszedje az aranyozott Jézus szobrot, amikor meghallotta a lövéseket és megpördült, de késő volt, Jack már az orra előtt állt, a martalóc állának szegezve fegyverét és meghúzta a ravaszt, így a már említett Jézus szobrot vérrel, agyvelővel és pici koponya darabkákkal terítette be. Tanára és második apja alig akart hinni a szemének, hogy egy gyermek ilyesfajta kegyetlenségre képes. Amint felocsúdott, a pap kijelentette, hogy Jack soha többé nem teheti be a lábát a kápolnába, hogy papnak tanuljon, sosem lesz Isten embere és valahol mélyen legbelül Simlis érezte, hogy ez így van jól.