Szentségtelen (részlet III.)

Trails End - 1993. december

Vannak esték, amikor az ember bármit csinálhat, egyszerűen képtelen elaludni. Forgolódik, vergődik, de kényelmetlen az ágy, vagy túl melege van, vagy épp pont, hogy fázik, nem jól van a párna a feje alatt vagy teljesen mindegy, hogy miért, egyszerűen nem találja a helyét. Ez is egy ilyen este volt. Mat forgott az ágyában, mint egy búgócsiga és egyre azon járt az agya, hogy mi lenne a legjobb módja, hogy elhagyja ezt az életet. Gyűlölte, mindennél jobban megvetette saját életét és az elmúlt hónapokban egyre többször fontolgatta az öngyilkosságot.Felfoghatjuk ez tini segélykiáltásnak is, de az ő számára ez sokkal több volt ennél, elege volt a mindennapokból. Hogy iskolában kiközösítik és megszégyenítik, hogy a szülei halvány jelét sem mutatják élete iránti érdeklődésüknek, hogy folyton folyvást magányos volt. Ám ez az este más volt, mint a többi, nem hagyta nyugodni az ötlet, hogy valahogy véget vessen az egésznek.

Hajnali kettő óra volt, mikor a tizenhárom éves Mathew Lazarow eldöntötte, öngyilkos lesz.

Az éjszaka csöndje alatt kilopakodott szobájából a fürdőbe és a lehető leghalkabban magára zárta az ajtót. A fürdőszoba polcain kutatott, mígnem sikerült megtalálnia apja borotváját. Kissé ügyetlen módon, apró vágásokat ejtve az ujjain, sikerült kiszednie a borotva pengéjét, bár közben csak arra gondolt, "Kit érdekel? Legalább több sebből is vérzek." Elhelyezkedett a kádban és halkan megnyitotta a meleg vizes csapot, már épp kezébe vette a hajszálvékony pengét, mikor a fürdő lámpája vibrálni kezdett alig észrevehetően. Egy pár másodperc után teljes sötétség borította a helységet és Mat halk, csöpögő hangra lett figyelmes. A kádba még mindig halkan csordogált a meleg víz, a mosdókagylónál pedig nem nyitotta meg a vizet, ám a csöpögés egyre hangosabb lett, ezután egyszerre minden elhallgatott. Néma csend telepedett Mat füleire és a korom sötétben bal karját megérintette valami jég hideg dolog.
- Ne félj Mathew - szólt egy békés hang egyszerre mindenhonnan - nem foglak bántani, és azt sem hagyom, hogy magadat bántsd. A hang egyszerre volt idős és fiatal, férfi és nő, gyerekes és felnőtt.
- Nincs még itt az időd, ráadásul nekünk rengeteg dolgunk van együtt.
- Ki maga és mit keres a lakásunkban? - kérdezte Mat a hangjában csontig hatoló félelemmel
- Nevezzünk engem Postásnak, rendben? Üzeneteket hozok Mat, szörnyű, szörnyű üzeneteket. Mindenki tőlem tudja meg a híreket legelőször, de nagyon kevesen rendelkeznek olyan képességgel, mint Te. Te látsz engem és hallasz is.
A Mat ujjain lévő sebekből előtört a vér, mintha valami láthatatlan erő kikényszeríteni a testéből. Égető fájdalom járta át a kézfejeit és épp, hogy felkiáltott volna az egész abbamaradt.
- Mit akar tőlem? - Mat ekkor már sírt, könnyei patakokban folytak az arcán.
- NEM tehetsz kárt magadban, hiszen fontos vagy nekünk. Sokszor fogunk még találkozni Mathew és minden egyes alkalommal valami gyötrelmes dolog fog történni.
A fürdőben található lámpa fénye visszajött és Mat ekkor meglátta azt a valamit, ami beszélt hozzá. Közel három méter magas ében fekete bőrű dolog állt mellette, előregörnyedve, egyik kezével Mat csuklóját fogva. Arcán óriási fehér szemek és egy végtelenségig torz mosolygó száj foglalta el groteszk helyét. Körülötte a padlón mintha kis olajfoltok lettek volna, melyek a testéről csöpögtek szüntelenül.
- Ne feledd, még találkozunk Mathew. - mondta a lény, de közben a szája meg sem rebbent. A következő pillanatban a fürdő kis bukóablaka lenyílt és a lény, mintha valami gumiból lenne összenyomva magát kilépett rajta. Mat kiugrott a kádból és az ablakhoz sietett, látta, amint a lény lassan elsétál a decemberi éjszakában. Az elmúlt percek történése után meg sem lepődött rajta, hogy ez a dolog a negyedikről kilépve a levegőben sétál. A jéghideg szél nyaldosni kezdte Mat mellkasát a kis bukóablakon beszökve és hirtelen a kádból kifolyó víz a sarkának csapódott.
Erre a furcsa érzésre riadt fel álmából a fiú, szobájában, az ágyában fekve, mintha az egész csak egy álom lett volna. Az egyetlen árulkodó jel az éjszaka valódi történéseiről az ujjain látható pici hegek voltak és egy kékes-lilás folt a bal csuklóján.